Élményfestés: művészélményt mindenkinek!

Bevezető gondolatsor, ami nyugodtan átugorható

Ismeritek azt a kifejezést, hogy szekularizáció? A kifejezés eredeti jelentése szerint olyan birtokot jelöl, amely egyházi fennhatóságból királyi (állami) tulajdonba megy át. Elvonatkoztatva pedig azt jelenti, hogy azok az értékek, amik korábban a valláshoz kötődtek, elvesztik jelentőségüket és megváltozott tartalommal hétköznapi formát vesznek fel, az emberek már így használják őket. Hogy miért kezdtük ezzel a megközelítéssel az élményfestés történetét bemutató írásunkat? Azért, mert a festészet is hasonló folyamaton ment át az elmúlt pár száz év során.

A festészet a 19. század előtt egy zártkörűen működő művészeti ágként viselkedett. A festészet „értelemszerűen” a festők privilégiuma volt, akik általában megrendelésre készítették szakrális vagy profán témájú műveiket. A festőművész kezdetben műteremben, megalapozott esztétikai szempontrendszerek alapján alkotott megrendelésre és/vagy belső késztetés alapján. Az 1800-as évektől kezdve azonban megkezdődött a „szekularizáció”. A festőművész kilép a műteremből, elvegyül a természetben, a városban, a világban, és ezzel párhuzamosan a képalkotás „professzionális” szabályrendszerét is megszegi, illetve érvényre juttatja saját művészet felfogását. E folyamat leírása a művészettörténészek dolga, számunkra a legizgalmasabb kérdés az, vajon szentségtörés-e azt gondolni, hogy a fenti folyamat alapján a festészetből kivehető-e maga a művész is?Az élményfestés ugyanis ezt jelenti. Aktív befogadást, festészetet, másik művész nélkül. A Paint Night rendezvényeken átlagos, hétköznapi emberek ülnek le az üres vászon elé, és kezdenek el festeni. A mozgalom révén mára a világban több millió amatőr festmény született, amelynek értéke már nem a művész nevéből, a létrehozott alkotás elismertségéből, hanem a festés alatt átélt művészeti önélményből táplálkozik. Felmerül tehát a kérdés, hol született a Paint Night, és mit is jelent valójában?

A Paint Night, avagy az élményfestés születése

A Paint Night, avagy eredeti megfogalmazásában, a Paint Nite márciusában indult az Egyesült Államokban. A cég társalapítója, Dan Hermann meghívást kapott egy rendhagyó születésnapi buliba, amit egy bostoni műteremben rendeztek. A társaság letelepedett a vásznak elé, került bor és sör az asztalokra, és egy festőművész vezetésével elkezdődött a festészeti oktatás, ami minden idők legjobb szülinapi partijaként vonult be a történelembe. Dan ekkor már vállalkozóként kereste kenyerét, „Lazybones” nevű szolgáltatása, amely mosodai és költöztetési szolgáltatásokat kínált kollégisták számára, éppen komoly nehézségekkel küzdött. Az akkor negyvenegy éves üzletember rögtön érezte, hogy valami nagy dolognak volt részese. Az összes résztvevő lefotózta, és természetesen megosztotta a Facebookon, Twitteren az alkotását. Dan azt is látta, hogy az üzlet nagy előnye, hogy komolyabb befektetés nélkül elindítható. Arra is rájött rögtön, hogyha ugyanezt az alkalmat nem egy drága stúdióban, hanem mondjuk egy pubban rendezi meg, a költségek még alacsonyabbak lehetnek.[caption id="attachment_127781" align="aligncenter" width="580"] Dan Hermann és Sean McGrail, a Paint Nite alapítói[/caption]

Művészeti hálózat

A Paint Nite csapat, kiegészülve Sean McGrail értékesítési szakemberrel 7000 dolláros alaptőkével alakult meg 2012-ben, ekkor került megrendezésre az első festés 50 ember részvételével. A cég egy év múlva már főállásban foglalkoztatta az alapítókat, majd három éven belül kétmillió jegyet értékesített az Egyesült Államokban. Ez idő alatt, mint startup cég a Paint Nite 13 millió dolláros befektetésre tett szert, nem is akárkitől. A Highland Capital Partners, a Szilikon völgy egyik legmenőbb befektető csoportja jól gondolkodott, a Paint Nite éves árbevétele 2017-ben meghaladta a 60 millió dollárt, és az élményfestés mellett most már más művészeti ágakat is bevontak a közösségi alkotás világába.A Paint Night sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a cég nem törekedett franchise rendszer kialakítására, azaz nem akarta mindenáron meghatározni, hogyan kerüljön megszervezésre egy élményfestés alkalom. A hálózatba olyan tehetséges, „éhező” művészeket vontak be, akik – az alapvető minőségbiztosítási elvek betartása mellett – megkapták a szabadságot az egyes alkalmak szervezése kapcsán. Ők választják ki a képet, amit a vendégek elkészítenek a minta alapján, és természetesen ők gondoskodnak a buliról. Elég vonzó volt maga az álláshirdetés szövege is, hiszen Donék azt üzenték jövendőbeli partnereik számára, hogy „ez azon kevés állások egyike, ahol munkaidőben ihatsz”! A cég partnerei számára a licensz mellett biztosítja az internetes felületet, a marketinget, a festéshez szükséges kellékeket, és természetesen az egyre ismertebbé váló márkát.

A kocsmárosok, a nők és az internet megőrül érte

A Paint Nite nagyon vonzó a vendéglátóhelyek számára, hiszen a rendezvény révén, az amúgy holtidőnek számító hétköznap délutáni, esti időszakban is megtelnek a helyiségek. Hogy kikkel? A Paint Nite természetesen ezt is figyeli. Nos, az Egyesült Államokban is az élményfestés túlnyomó többségben a nők számára vonzó kikapcsolódási forma. Az élményfestők 90%-a 21-45 éves nő. A Paint Night alkalmak futótűzszerű terjedésének nagyon kedvez az internetes közösségi hálózatok népszerűsége. Az általunk készült festmény befotózása, megosztása legalább olyan erős social tartalomforma, mint egy extrém körülmények között készült szelfi.Mindezek előtt természetesen a Paint Night alkalmak vonzereje a minőségi szórakozásban rejlik. A buli és az élményfestés ötvözete összehasonlíthatatlan, aktív művészeti élménnyel ajándékozza meg a vendégeket, és felébreszti a bennünk szunnyadó kreatív energiát. A Paint Nite alkalmat Európában meghonosító magyar származású Alex Eloe-re is egy ilyen este hatott, és tette őt a mozgalom részesévé. A Paint Night titka úgy látszik csak ennyi, ki kell próbálni, a többi jön magától!